Gyerekjáték

Ismer valaki olyan apukát, akinek a kedvenc foglalatossága elektroncsöves erősítő építése? Én igen, és hát a Sound Practices tanulsága szerint nincsenek is kevesen. Az apróság annyit lát, hogy apa mindenféle vicces sötétben világító üvegakármiket dugdos csodás fémdobozokba. Persze, hogy a csemete is akar ilyet csinálni. Nehéz lehet elmagyarázni, hogy apát is agyoncsaphatja egy óvatlanul összerakott tápegység, a forrasztópáka durván éget, de még a lecsupaszított végű drótok is durva sebeket tudnak ejteni. Biztos volt sok sírás-rívás ebből, talán Japánban is, így megszületett a megoldás: a Gakken gyerekerősítője.

Ugyanis a felkelő Nap országában nem túl nagy pénzért, 12 390 jenért lehet kapni egy ilyen kis csodát. Ez egy igazi, teljesen valódi elektroncsöves erősítő és hozzá egy pár tölcséres hangszóró. A leírás szerint fél óra alatt össze lehet szerelni, és utána iPoddal meg is lehet szólaltatni. Egy gyenge pillanatomban megrendeltem egy ilyet az Ebay-ről, mert annyira furdalt a kíváncsiság. A japán eladó példás gyorsasággal el is küldte, én pedig tényleg gyermeki izgalommal nyitottam ki a meglepően kicsi dobozt. Abban első pillantásra milliónyi alkatrész sorakozott, szépen becsomagolva. A leírás szerint semmilyen különleges szerszám sem kell az összeszereléshez, mindent a készlet mellé csomagoltak. Valóban sikerült ráakadni egy darab aprócska kis csavarhúzóra, na meg egy fura nyeles szerkezetre. A japán nyelvű összeállítási rajzból kiderült, hogy az a csőlábegyenesítő!

Szükség is volt rá, mert a leírás szerint több mint harminc éves, kínai gyártmányú, általam sose hallott 1B2 meg 2P3 csövek érintkezői bizony igen girbe-gurbán álltak. Az összeszerelés pofonegyszerű. A harminc perc, gondolom, kiscsoportos ovisokra vonatkozik, akiknek közben sürgős fogócskáznivalójuk is akad. Az egyetlen, pimaszul egyszerű áramköri lapra fel kell csavarozni a fenéklemezt meg a tetőt. Az elektroncsöveket simán a helyükre kell dugni. Utána jöhet a két kis fedő a kimenő trafókra, egy nagyobb műanyag burkolat a két góliát elem helyére és egy gomb a hangerő-szabályozóra. A legtöbb pepecselés a két tölcséres hangszóró műanyag házának az összeállításával van.  Hibázni nem lehet.

Az egész szerkezet bűbájos, és nagyon hasonlít apuci nagy erősítőjére. És működik. Fogalmam sincs, hogy a négy ósdi kínai csőből és a két pöttömnyi kimenő trafóból hány wattot lehet kinyerni, de a kis tölcséres hangszórókon át tényleg megszólal ez a kis játékszer. A hangja, hááát… Se alja, se teteje, dinamikája is alig, de azért ki lehet venni, éppen mi is szól. Viszont a tölcséres hangszóróval nagyon jól lehet játszani. Ha a hátsó részére papírt tekerünk, vagy a kis nyílásokba szívószálat dugunk, akkor szépen lehet mélyebbre, magasabbra hangolni ezt a kis zajkeltő eszközt. Remek móka, ráadásul nem csak egy gyereknek, hanem apukának is. Akár egy egyszertalán apukának is. Mondjuk nekem.